2014. június 17., kedd

Budapest, Budapest, de csodás

Mivel mostanában belémbújt a nyüvecske, a múlt héten ismét nekiindultam a nagyvilágnak, pontosabban a második kedvenc városomnak. Budapest eddig is nagyon kedves volt számomra, és úgy tűnik, minden egyes odalátogatásom során egyre jobban befogad a város.



Az alap természetesen ismét egy konferencia volt, amire ki kellett látogatnom, de akkor már hozzácsaptam még néhány napot, hogy a baráti látogatások is kényelmesen beleférjenek. Na jó, igazából ez a véletlenek igencsak kedvező közjátékának volt köszönhető, ugyanis a szüleim - akik szintén részt vettek a konferencián, és így egy családi találkozót is sikerült összehozni, kábé hatszáz kilométerre az otthonunktól - még maradtak egy pár napot Magyarországon a konferencia lezárulta után, így nekem is jutott egy kicsi a pesti nyárból, mielőtt hazahoztak volna. Élményekkel teli, csodás hét van hát a hátam mögött, még úgy is, hogy az alvás valahogy kimaradt a programból a hajnalig tartó beszélgetések mellett - és itt is köszönöm kedves régi és új barátaimnak a jóltartást, ha lehet, még jobban a szívembe lopták magukat az igyekezettel, hogy jól teljen ez a majd' egy hét.
Természetesen jófajta ételekben sem szenvedtem hiányt, a dorozsmai molnár pontyot például, amit a családi vacsorán ettem ("roston sült pontyfilé kapros gombapörköltes csuszatésztával, tejföllel"), még sokáig nem fogom elfelejteni, sőt, előbb-utóbb elkészíteni is kénytelen leszek ;)
Viszont volt egy étel, amit - bár nagyon szeretek, és bár külön nekem volt szánva - a szombati, indulás előtti nagy rohanásban már nem volt időm megenni. Így, gyenge pótlásképpen, elkészítettem itthon.



Hortobágyi húsos palacsinta

Hozzávalók - a töltelékhez: 400 g darált hús, 2-3 fej hagyma vagy 5-6 zöldhagyma, tejföl vagy tejszín, kb 6 dl víz, , bors, pirospaprika, ketchup, liszt és olaj a habaráshoz; a palacsintához: tojás, liszt, tej/víz és

Elöljáróban annyit el kell mondanom, hogy az igazi hortobágyi palacsinta darált borjúhúsból készül, de mivel nekem borjúhúsom ugyan akadt itthon, de darált állapotban csak sertést találtam a fagyasztóban, így most én malackával töltöttem meg a palacsintákat.
Szóval a tojásból, lisztből és - tej híján - vízből gyorsan palacsintatésztát készítettem, majd félretettem, hogy szusszanjon egy kicsit. Közben megpucoltam és felaprítottam a hagymát, amit aztán kevés olajon megdinszteltem. Erre borítottam rá a húst, amit egy kicsit hagytam pirulni, majd tettem hozzá egy kis tejszínt (azért azt, mert tejföl nem maradt itthon, mire én hazaértem, úgyhogy a "ha kenyér nincs, együnk kalácsot" közmondás alapján kellett dolgoznom), fűszereztem, végül felöntöttem 6 dl vízzel és hagytam, hadd rotyogjon. Mindeközben nekifogtam, és gyorsan kisütöttem a palacsintákat.
Mikor a hús már jónak mutatkozott (értsd: kb tíz perce rotyogott már forrástól számítva), levettem a tűzről, és a levét is felfogva leszűrtem. A lábosban, amiben a hús készült, olajat forrósítottam, majd pár kanál liszttel rántást készítettem és felöntöttem a hús levével, majd addig kevergettem, amíg besűrűsödött. Ezután levettem a tűzről, fűszereztem, és a felét a húshoz adtam.
A palacsintákat betöltöttem a hússal (itt találtok egy jó kis videót arról, hogy hogy kell a hortobágyi palacsintát tölteni, de persze bármilyen más hajtogatási mód is megfelel), kiolajozott jénaiba fektettem őket, végül pedig leöntöttem a maradék szósszal és megszórtam egy kicsi reszelt sajttal. Nagyjából fél órára mentek a sütőbe, és készen is volt :)

Elkészítési idő: 1 és 1/2 óra

Nem tudom, az ottmaradt hortobágyi palacsintám milyen volt, de ez egészen elnyerte a tetszésünket - egyszer majd össze kellene hasonlítani a kettőt ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése