2014. április 29., kedd

Mert hiszünk a friss levegő erejében

Van az úgy, hogy az ember csak simán élvezi a pillanatot. Egy finom falat, egy kis napsütés, madárcsicsergés a gépzaj helyett... Szóval ilyen kis semmiségek, amik azért meg tudják változtatni a napodat.


Már a múltkor is írtam, hogy ügyesek voltunk, és kitakarítottuk az erkélyt - valami miatt határozottan gyorsabban ment, mint tavaly, amikor az előző lakó(k) szemetét meg miegymását kellett szélnek ereszteni. Kis házi praktikákkal sikerült a háttámlákat is visszaerősíteni a falra, és még a növényeim is elférnek majdnem. Én pedig azóta szinte egyfolytában kint vagyok a teraszon, hacsak nincs hozzá nagyon-nagyon hideg, és élvezem a friss levegő jótékony hatásait.
Persze szomszédék is érzik a tavasz erejét, úgyhogy két napja elkezdtek lakásfelújítani a fejünk fölött, pont olyan szögben, hogy bármiféle szélmozgás hozzánk fújja be a lengedező iporka-felhőket, és két emelettel lejjebb is most kezdtek neki a flex-szimfóniának. Emellett a reggelente csicsergő cinegék helyét is átvették a duzzogó galambok, amik amúgy rendszeresen úgy érzik, hogy én csak egy rosszfajta madárijesztő vagyok, és a teraszon nevelt növénykék igazából az ő élelmezésüket szolgálják.
Na de. Ilyen és ehhez hasonló problémák nem kezdhetik ki töretlen lelkesedésünket az erkély iránt. Olyannyira, hogy miután egy jó másfél órás sétát követően hazaértünk vasárnap este, gyorsan meg is tartottuk az első erkélyes vacsorát (természetesen vacsoravendéggel, mert egy jó vacsorához az is jár). Ízes köret, szaftos csirkecombok, frissen habzó sör, és kellemes tavaszi meleg - mert megérdemeljük ;)
Jöjjön tehát az egyszerű, de nagyszerű vacsora, aminek egyetlen szépséghibája van csupán: a nagy lelkesedés közepette nem készült róla fénykép. Így a blog-mindenek-felett elv alapján kénytelen leszek újból elkészíteni, persze csak a fotók miatt. Remélem, életem párja nem neheztel majd meg érte... :P
Jó szokásomhoz híven ez is kábé olyan egyszerű, mint egy pofon, úgyhogy nem kell tőle félni még kezdő konyhatündérkéknek sem :)

Mustáros-sörös csirkecombok krumplisalátával

Hozzávalók: fejenként egy nagyobb csirkecomb, egy fél pohárnyi sör, 4 kanál magos mustár, egy nyomintásnyi gulyáskrém, 5-6 gerezd fokhagyma, két kanálnyi olaj, 4-5 közepes szem krumpli, egy mexikói-keverék konzerv, 5-6 kanál majonéz, tejföl, citromlé

A krumplikat megpucolom, felkockázom és forró, sós vízben megfőzöm. A majonézt összekeverem egy kis tejföllel meg citromlével, hogy finom tartár legyen belőle. A konzervet leszűröm. A kifőtt krumplit leszűröm, és hideg vízzel leöblítem - itt lehet csalni egy picit az időn is, mert ugye a krumplinak ki kellene hűlnie felhasználás előtt, de erre rá lehet segíteni egy kis hideg vízzel :) A krumplit összekeverem a mexikói zöldségkeverékkel, majd hozzákeverem a tartármártást és felhasználásig a jégre teszem.
A combokat lemosom és letörölgetem. A mustárt összekeverem a sörrel, teszek hozzá egy kis gulyáskrémet és picit sózom, ha szükséges. A combokat beleforgatom a szószba és tűzálló tálba teszem, majd rájuk öntöm a maradék szószt és közéjük dugdosom a fokhagymagerezdeket. Hideg sütőbe téve 30-40 percen keresztül sütöm, időnként megforgatva őket.

Ez a menü tényleg annyira egyszerű, hogy vasárnap (ne felejtsük el, a másfél órás séta után) még egy tortilla-chipset is összedobtam az elkészítése közben, és még így sem telt többe egy óránál az egész. Viszont rekordidő alatt elfogyott, még a tálat is kimártották utána a fiúk :) A combok szószából maradt még egy kicsi tegnapra (de csak azért, mert nem hagytam kint az asztalon a jénait), ahhoz tegnap este kevertem egy pár kanál majonézt, beleszeleteltem egy kis sonkát és reszeltem rá sajtot, majd az egész hóbelevancot összeforgattam egy nagy adag laskával. Gyorsan bepusziltuk azt is, elhihetitek :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése